"Mi is néztünk tévét gyerekként mégsem lett semmi bajunk!?"

5 tévhit a gyerekek képernyőzésével kapcsolatban.

Nyáron a segítségetekkel készítettem egy felmérést ami a képernyőzési szokásokat vizságlta a 0 - 14 éves korú gyerekek körében, aminek hamarosan közlöm az eredményeit.

Addigis azt gondoltam nézzük meg a makacs tényeket és tévhiteket a képernyőzéssel kapcsolatban.

Sokan legyintenek, amikor szóba kerül a képernyőidő korlátozása gyerekeknél: „Mi is néztünk tévét, mégis felnőttünk valahogy.” Ez a mondat gyakran elhangzik, de vajon tényleg ugyanazt jelenti a mai képernyőhasználat, mint amit mi tapasztaltunk 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt? Nézzük meg a tényeket, és oszlassunk el néhány makacs tévhitet.

1. Tévhit: „Mi is néztünk tévét gyerekként, mégis felnőttünk”

TV nézés

Valóság: A mai gyerekek nem ugyanazt a képernyőélményt kapják. A 90-es években napi 1–2 óra tévé volt jellemző, fix időpontban, szülői kontrollal. Ma viszont a gyerekek interaktív, reklámokkal teli, gyorsan váltakozó tartalmakat néznek akár napi 3–5 órában — sokszor egyedül, felügyelet nélkül.

2.Tévhit: „A tévé fejleszt, ha oktató műsort néz a gyerek”

Gyerek TVt néz

Valóság: Bár léteznek fejlesztő tartalmak, a kisgyerekek (különösen 2,5 éves kor alatt) még nem értik meg a képernyőn látottakat úgy, hogy abból valóban tanulni tudjanak. A képernyőn zajló eseményeket „mágikus ablaknak” tekintik, és nem tudják feldolgozni a tartalmat úgy, mint egy mesét vagy játékot

3.Tévhit: „A tévé segít megnyugtatni vagy elaltatni a gyereket”

Kislány mobil telefonnal

Valóság: A képernyő előtti inaktív idő nehezíti az elalvást. Egy kutatás szerint minél több időt töltött mozgás nélkül egy gyerek napközben, annál tovább tartott neki elaludni este B. A képernyő kék fénye ráadásul megzavarja a melatonin termelést, ami az alvásért felelős hormon.

4.Tévhit: „A tévé segít a beszédfejlődésben”

Gyerek mesét néz

Valóság: A képernyőn keresztüli kommunikáció nem helyettesíti az élő beszélgetést. A túlzott tévézés késleltetheti a beszédfejlődést, mivel nem ad visszacsatolást, mimikát, gesztusokat, amik a nyelvi fejlődéshez elengedhetetlenek.

5.Tévhit: „A gyerekek jól elvannak a tévé előtt, legalább nem unatkoznak”

Gyerek a tv-tapogatja

Valóság: Az unalom nem ellenség, hanem a kreativitás előszobája. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy saját maguk találjanak ki játékokat, történeteket — ez fejleszti a belső képalkotást, ami a tanulás és érzelmi feldolgozás alapja

5 képernyőmentes játék a fenti helyzetetk offline megoldására:

• "Élmény napló”: Minden nap írjatok vagy rajzoljatok egy közös élményt (séta, főzés, játék). Ez segít a gyereknek feldolgozni a valóságot, és erősíti a kötődést

• "Unalommentő lista": Készítsetek együtt egy listát olyan tevékenységekről, amit a gyerek egyedül is tud csinálni (rajzolás, építés, szerepjáték). Tedd ki a falra, és amikor jön az „unatkozom”, csak rá kell mutatni.

• „Hangutánzó játék”: Mondj ki hangokat, szavakat, és kérd meg a gyereket, hogy utánozza. Használhattok tükröt, hangszereket, vagy akár bábokat is.

• „Képmesélő doboz”: Tegyél egy dobozba képeket (állatok, tárgyak, érzelmek), és kérd meg a gyereket, hogy meséljen róluk. Ez fejleszti a szókincset, fantáziát és a narratív gondolkodást.

• Megnyugtatás, altatás: zene,zene,zene: nálunk most épp ez működik, de részleteiben nézd meg az esti rutin blogbejegyzést.