Szülőként milyen tudást a legfontosabb átadni a gyerekeinknek a mai világban?

A nagylányomnak megígértem, hogy ha több jó jegyet is hoz egy héten, akkor kívánhat valamit. Ő most szavamon is fogott, így játszóházba indultunk szombaton.

A legközelebbi játszóházban zártkörű rendezvény volt, amikor odaértünk. Alternatívaként javasoltam, hogy menjünk játszótérre, de eltántoríthatatlan volt, így jött a következő lehetőség, ami messzebb volt és sokkal nagyobb is. Őszintén semmi kedvem nem volt, de nem akartam megszegni az ígéretem.

Ahogy beléptünk, enyhe sokkot kaptam. Tömeg. Zaj. Gyerekzsivaj.

Egy pillanatra átfutott rajtam: nem vagyok normális, hogy egy zúzós hét után még ide is eljövök.

Játszóház

Ott ültem a hangzavar közepén, a kezemben a Drámamentes Fegyelmezés című könyvvel, és figyeltem a többi szülőt. Vajon mi járhat a fejükben?

Az a pár oldal, amit olvasni tudtam – mivel 5 percenként egyik helyszínről a másikra szaladgáltak a lányok – épp a szülői neveléshez, tanításhoz szükséges képességeket taglalta, mint például:

• az empátia,

• a gyerekek szükségleteinek figyelembevétele,

• a türelem,

• a rugalmas, alkalmazkodó nevelés.

Elkezdtem azon gondolkodni, hogy régen biztosan nem foglalkoztak ennyit a szülők a gyerekek lelki életével, és hogy vajon az elmúlt századokban milyen nehézségekkel kellett a szülőknek szembenézniük.

Hazaérve utána is néztem, miről szólt az egyes korszakokban a szülők feladata.

Szülő és gyerekek kapcsolata

Szülőség az évszázadok során

Az őskorban a legfontosabb kérdés az volt: életben marad-e a gyerek?A szülők feladata a túlélés biztosítása volt.

Az ókorban a család neve és rangja számított.A cél a társadalmi rend továbbörökítése volt.

A középkorban a hit és a munka állt középpontban.Engedelmes, vallásos, munkaképes felnőttet kellett nevelni.

A felvilágosodás idején – például Rousseau: Émile, avagy a nevelésről című művének hatására – megszületett a gyermekkor fogalma. A cél egy erkölcsös, művelt ember nevelése lett.

Az ipari forradalom idején a fegyelem és az alkalmazkodás került előtérbe.

A 20. században a pszichológia fejlődése – többek között Sigmund Freud munkássága nyomán – a figyelmet a lélekre és a kötődésre irányította.

És most itt vagyunk a 21. században.

Ma a kérdés már nem az, hogy túléli-e.Nem az, hogy dolgozni tud-e.Hanem az, hogy mentálisan egészséges marad-e.

Ezt mondom azután a cikk elolvasása után, amit a héten a szuloklapja.hu-n olvastam, és amelyben szomorúan láttam, hogy sok gyerek napi 6–7 órát is mobilozik, emiatt pedig mind fizikailag, mind lelkileg megbetegszik.

Kisgyerekek neteznek

Mi az egyik legnehezebb feladatunk ma?

Ott, a játszóház zajában fogalmaztam meg magamban:

A mai szülőség egyik legfontosabb feladata – az életben tartáson, gondoskodáson túl – a gyerekeink mentális egészségének megóvása.

Egy elképesztően inger- és impulzusgazdag világban élünk.

A gyerekeink idegrendszere folyamatos terhelés alatt áll:

• információáradat

• képernyők

• végtelen választási lehetőség

• zaj

• elvárások

Tehát a képesség, amit szeretném, hogy elsajátítson, talán ez:

• hogyan maradjon jelen a zajban,

• hogyan figyeljen a káoszban,

• hogyan szabályozza magát akkor is, amikor körülötte minden túlpörög.

De ezt nem lehet tanítani úgy, hogy közben mi magunk szétesünk.

A mi feladatunk ma nem az, hogy még több fejlesztést adjunk.Hanem az, hogy szűrjünk.

Szűrjük:

• az online tartalmakat,

• a túl sok programot,

• a túl sok tárgyat,

• a túl sok választási helyzetet.

Teret adjunk az unalomnak. Csendet adjunk az idegrendszernek. Időt adjunk az érésnek.

A gyerekek elfoglalják magukat

A mi szüleink generációja miért volt más?

Az ő idejükben:

• több volt a strukturálatlan játék,

• kevesebb volt az információ,

• erősebb volt a közösségi nevelés (nagyszülők, utca, kortársak),

• kisebb volt az elvárás a „tökéletes” gyerekkorra.

A gyerekek több időt töltöttek felnőttkontroll nélkül. Ma ez sokunk számára elképzelhetetlen.

Már ha csak a TV vagy a képernyő előtt felejtjük a gyereket, is olyan tartalmak ugorhatnak a szeme elé, amitől akár hetekig félhet, ha nem kontrolláljuk.

De mi az a képesség, ami mindig számított?

Ha egyetlen, korszakokon átívelő képességet kellene mondani, az az alkalmazkodóképesség.

De ami ennél is mélyebb, az a reziliencia – a lelki rugalmasság.

Az a képesség, hogy a gyerek:

• megküzdjön a nehézségekkel,

• szabályozni tudja az érzelmeit,

• biztonságos kötődésből induljon,

• és változó körülmények között is stabil maradjon.

A korszakok változnak.A kihívások formája változik.

De az a belső erő, ami segít talpon maradni, mindig ugyanaz.

Talán a mai szülőség lényege nem az, hogy minden külső ingertől megvédjük a gyerekeinket.Hanem az, hogy olyan idegrendszert és érzelmi alapot adjunk nekik, amellyel képesek lesznek alkalmazkodni a világhoz anélkül, hogy közben elveszítenék önmagukat.

És talán ez ma a legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik. 💛

Találtok néhán rezilienciára tanító játékötletelt a honlapon itt:https://www.kepernyomentes.com/recipes

A szülők generációkon átívelő működéséről érdemes meghallgatni Steigervald Krisztián beszélgetését Böjti Andreával is, segít megérteni, miért más a szüleink és a mi korunkban a szülőség.

Nektek most mi a legnagyobb kihívás a gyereknevelésben? 💛