Te is az a típusú anyuka vagy, aki egyszerre főz, dolgozik, mesét indít, üzenetre válaszol, közben „csak gyorsan” megnéz valamit a telefonján – és estére úgy érzi, mintha egy kamion ment volna át az idegrendszerén? Üdv a klubban. 👋Én sokáig azt hittem, a multitasking az erősségem . Sőt: az identitásom része volt. Akkor érzem magam elememben, amikor zsonglőrködhetek a feladatokkal, mint egy cirkuszi artista a pörgő tányérokkal. Csak most kezdem kapisgálni: lehet, hogy ez nem

Egy anya vallomása digitális függőségről, multitaskingról és arról, mi történik velünk, ha néha offline élünk. Nálad tart még az ünnepek lassulása? Vagy már egyik feladattól rohansz a másikig? Vagy talán el sem sikerült igazán lelassulni? Sokáig gondolkodtam azon, mi lenne méltó első blogbejegyzésnek 2026-ban. Végül arra jutottam: magamról írok . És az én digitális függőségemről. Mert igen – nekem is van. Ahogy sokunknak. Az év vége felé nálunk valahogy mindig lelassul az

A tervezés pedig a múlt értékelésével. Idén az újévi fogadalmak helyett megtervezem a jövő évemet . Tervezés Több mint 20 évig dolgoztam együtt egy barátnőmmel. Amikor eljöttem a munkahelyemről, úgy döntöttünk, hogy a jövőben is támogatjuk egymást – munkahelytől függetlenül – a saját projektjeinkben. Kimondatlanul is coach-ai lettünk egymásnak az önmegvalósításban. Egy friss beszélgetésünk során a képernyőmentes_gyerekkor projektem kapcsán nagyon pontos kérdéseket tett fel:

Van az a pillanat, amikor hazaérünk, ledobjuk a táskát, és végre megkérdeznénk a gyereket: „Na és milyen volt a napod?” Mire ő ránk néz, vállat von, és rezzenéstelen arccal ennyit mond: „Jó.” Pont. Vége. Függöny. Mi meg ott állunk, kezünkben a félig elfelejtett vacsorával, és azon gondolkodunk: Ennyi volt??? Az iskolában biztos történik valami. Legalább egy rosszul viselkedő osztálytárs, egy kósza csúfolódás,  vagy bármi , amiből kiderül, hogy a gyerekünk élete nem egy teljes

A nagy karácsonyi rajt… már novemberben Biztos ti is észrevettétek, hogy a karácsonyi őrület valahogy évről évre korábban kezdődik. Engem még kb. tíz éve Rómában sokkolt le először, amikor november végén megláttam a Karácsony Bolt  feliratot. Most meg már itthon is teljesen megszokott.Sőt, a nagy áruházak november elején kiteszik a karácsonyi árut – szóval néha tényleg örülök a Halloweennek, mert legalább kicsit késlelteti a mikulássapkás áradatot. (Meg hát… amúgy is bírom a

Tegnap este a békés meseolvasást egy igazi fogas kérdés törte meg. A háromévesem hirtelen rám nézett, és megkérdezte: „Anya, a fiúk miért mindig autókkal, a lányok pedig babákkal játszanak?” Zárhatnám rövidre: „Hát mert az autó fiús, a baba lányos, kincsem.” Csakhogy… én nem vagyok a „mert így szokás” típus. Úgyhogy kibújtam a válasz alól egy rutinos szülői ígérettel: „Holnap utána nézek, és elmondom nektek.” (Majd gondolatban ChatGPT felé súgtam: „Készülj, barátom.” ) És há

A hét teljesen szokásosan indult. Az a fajta „klasszikus hétfő” volt: a kicsivel reggeli öltözködős hiszti az oviba, a naggyal pedig a gyors, ritmusos készülődés – rutinból, ahogy mindig. Délután pedig jöttek a szokásos programok: a nagynak kézműves foglalkozás, utána külön matek, a kicsinek ovis tánc.A nagy már alig várta, hogy végre a szomszéd gyerekekkel játszhasson. Játékmesternek készült, és még este 7-kor is alig tudtuk hazarángatni, mert – természetesen – házi is várt

Egy nagyon kedves barátnőm egyszer azt mondta: „ Csak olyan szokást alakíts ki a gyerekednél, amiről később nem akarod leszoktatn i.”Ma már pontosan tudom, mennyire igaz ez, ha testileg-lelkileg egészséges, együttműködő gyerekeket szeretnénk nevelni. Viszont őszintén: még felnőttként is marha nehéz tudatosan vezetni az életünket . A hétköznapi kihívások minket is elsodornak. Szülőként rengetegszer sodródunk az árral. Mert fáradtak vagyunk. Mert a „kisebbik rossznak” tűnik egy

Az ősz nálunk sem telik éppen tétlenül: hol torokfájás, hol köhögés, hol meg valami „mystery vírus”, ami egyik napról a másikra ledönti a család felét. A gyerekorvos is mondta, mennyi minden terjed most az oviban, suliban — egyszerűen elkerülhetetlen . De legalább erősödik az immunrendszerük, igaz? És közben anya (vagy apa) legyen a talpán, aki ilyenkor nem  kapcsolja be reflexből a mesét, amikor az elbágyadt gyerkőc csak fekszik az ágyban, és minden pillantásával azt üzeni:

Az őszi szünet mindig egy kis fellélegzés. Lehet végre együtt reggelizni, nem rohanni az iskolába, és újra felfedezni, milyen jó csak úgy  együtt lenni.Ilyenkor mindig eszembe jut a képernyőmentes.com  mottója: „Élményeket, kapcsolatokat és valódi figyelmet a képernyők helyett.” És tényleg – a legjobb pillanatok nem a tableten, hanem odakint, a természetben vagy egy múzeumban születnek. Szóval, ha ti is egy kis képernyőmentes, közös kalandra vágytok, mutatom a kedvenceinket B

Ősz a színek, az újrakezdés és az együttlét évszaka Imádom az ősz színeit – olyan kavalkád van ilyenkor a természetben, ami inspirál az öltözködésben, a kreatív alkotásban és energiát ad a napokhoz, még ha a napsütéses órák száma csökken is. Nálunk az ősz igazi ünnepi időszak: a nagylányom, anyósom, apukám, anyukám, a tesóm, az unokaöcsém és az unokahúgom is ekkor született. Ezért tele van a szeptember–október–november születésnapi tortákkal, nevetéssel, szeretettel. Igaz, a

Tegnap délelőtt egy családi vita indította el bennem egy fontos felismerést. A lányaink épp elmélyülten játszottak együtt, én pedig úgy...

A szakmai ajánlások szerint egy 6 év alatti gyermeknek naponta legfeljebb 30 perc , alsós korban pedig maximum 1 óra  képernyőidő...

5 tévhit a gyerekek képernyőzésével kapcsolatban. Nyáron a segítségetekkel készítettem egy felmérést ami a képernyőzési szokásokat...

🌙 Esti rutin gyerekekkel – játékosan, stresszmentesen Az esti rutin sok családban inkább küzdelem, mint meghitt lezárása a napnak....

Képernyőmentes reggelek játékosan 2025/2026 Tanév kezdés Ma reggel vegyes érzések kavarogtak bennem. A nyár után újra itt az iskola és az...

👩‍💻 Home office vs. gyerekek – lehet ezt jól csinálni? Nyári szünet. A gyerekek otthon. Te pedig próbálsz dolgozni. Ismerős? A home...