Nem rossz gyerek, rossz minta: apró szokások, amik észrevétlenül építik fel a felnőttkori küzdelmeinket

Egy nagyon kedves barátnőm egyszer azt mondta: „Csak olyan szokást alakíts ki a gyerekednél, amiről később nem akarod leszoktatni.”Ma már pontosan tudom, mennyire igaz ez, ha testileg-lelkileg egészséges, együttműködő gyerekeket szeretnénk nevelni. Viszont őszintén: még felnőttként is marha nehéz tudatosan vezetni az életünket. A hétköznapi kihívások minket is elsodornak. Szülőként rengetegszer sodródunk az árral. Mert fáradtak vagyunk. Mert a „kisebbik rossznak” tűnik egy megoldás. Mert azt mondjuk: „mi is így nőttünk fel”… vagy mégsem teljesen? Így alakulnak ki a hétköznapi függőségek. Én is végigjártam többet – elbuktam, felálltam, újraterveztem. Íme a mi kis listánk:

Éjszakai szoptatás – a kondicionálás első leckéje

Az első gyerekem csecsemőként csodásan aludt. Éjjel félálomban „tankolt”, öt percen belül visszaaludt. Azt hittem, másoknál is így van, és kicsit ítélkeztem, akik korán leszoktatták az éjjeli evésről. Aztán jött a második. Akin néha félóránként felkelt féléves kora után is. És én a kimerültségtől automataként tettem vissza a „töltőre”, csak hogy pihenjek pár percet. De rájöttem: pont azt tanítom neki, amitől később majd szenvedni fogunk. Az éjszakai evésre félóránként biztos nincs szükség, így fokozatosan toltam ki az etetések közti időt, visszasimogatással, végül egymás mellett alvás lett a megoldás. Borzasztó nehéz volt, tele lelkiismeret-furdalással, de 2–3 nap után hozzászokott, hogy legalább 4–6 órát aludjunk egyben éjjel, aztán 1 éves korától már max. 1× kelt éjjel. Én pedig megtanultam a szülőség egyik legnagyobb igazságát: a gyerek azt várja el, amit megtanítunk neki.(PS: 3,5 évesen még velem alszik, de legalább mindenki kipihent 😊)

A szoptatás dilemmái

Cumizás – amikor a segítségből teher lesz

Az első gyerekemet hidegen hagyta a cumi. A második viszont nagyon cicifüggő volt, így nála ez lett az „önnyugtató” alternatíva. Egy ideig tényleg könnyebbség volt…Aztán jöttek a szétrágott darabok, az éjjeli ébredések, a kiesett cumi utáni sírás, a kezdődő fogdeformációk, majd az óvodai szabály: no cumi. Először rávezettem mesékkel, majd két héttel az ovi előtt erőt vettem magamon, és leszoktattuk. Nagyon kemény volt – főleg altatáskor –, de másfél nap alatt elengedte. Minden könnyűnek tűnő megoldás egyszer visszaköszön. A cumi is hasznos volt egy ideig, de eljött a pont, amikor csak hátráltatta a fejlődését.

Édesség – a gyerekkor legédesebb függősége

Az első gyerek mindenmentes tortát kapott az első szülinapján. A második egyévesen már két pofára tolta a sütit. 😄És őszintén: az édesség egy mini-drog. Ha nincs keret, elszalad, és úgy felpörögnek tőle, hogy még a délutáni, esti alvás is nehezebben megy. Mindig egy kicsivel több kell belőle .Mostanra szabály: napi 1× alkalom, étkezések között. De még így is nagy küzdelem — részben azért is, mert a saját cukorfüggőségemmel is dolgozom közben. Sokszor, ha már este felé fáradt vagyok, én is megeszek valami édességet, és attól még bírom a pörgést velük elalvásig, de aztán ez plusz kilókban jelentkezik, amit nagyon nehéz lefaragni. Ezért is szeretném, hogy ők már gyerekként megtanulják a mértéktartást.

Mennyi édességet egyen egy gyerek?

Víz vs. gyümölcslé – az ártatlan csúszópálya

„Csak egy kis 100%-os gyümölcslé…”„ Csak egy kis szörp, mert úgy jobban iszik…” Aztán már a vizet nem kérte. Csak az ízesítettet. És amikor elvettük volna, jött a hiszti – vagy egyáltalán nem ivott. De ezt mi alakítottuk ki. Így nekünk is kell visszafordítani. Dolgozunk rajta – lassan, fokozatosan.

És akkor ott a képernyőzés… a 21. század csendes bébiszittere

Nálunk is 10 perces esti mesével indult. Aztán reggeli mese, délutáni mese, „anya, unatkozom” – még egy mese. Csak akkor eszméltem, amikor hiszti volt, ha kikapcsoltam. Amikor már inkább zombult, mint játszott. És tudom, a legtöbb szülő nem csupán kényelemből engedi: egyedül nevel, dolgozik, este hatra hazaérve nincs energiatartaléka, hogy Legózzon vagy gyurmázzon. De a gyerekkor egyszer van. És ha azt szeretnénk, hogy nyitott, kreatív, gondolkodó felnőttek legyenek, meg kell mutatnunk nekik, hogy a világ nem a képernyőn keresztül kezdődik.

A képernyői rabul ejti a gyerekeket

Szerencsére jó szokások is vannak – és ezekből lesznek a legszebb emlékek

Olyan apróságok, amikért minden fáradtság megéri:

• a futás-ölelés, amikor hazaérünk

• minden sétából, játszóterezésből egy nagy kalandot kerekítenek

• a rengeteg kézműveskedés

• az elképesztő kreativitás a Föld napjára készült terepasztal, teljesen újrahasznosított anyagokból

Ezek azok, amik igazán számítanak.És ezeket a képernyő soha nem fogja pótolni.

Öröm mikor egy hosszú nap után újra látjuk egymást

Most épp az öltözködéssel küzdünk

A hideg beálltával jöttek a nagy klasszikusok:„nem kell hosszú nadrág”, „ez szúr”, „ez rövid”, „ez nagy”, „ez nem jó”. Vettünk új ruhákat, előre kikészítjük a másnapi szettet – kettőt is – vegyes sikerrel. Őszintén: néha őrjítő. De bízom benne, hogy ez is csak egy időszak, amit kinő. Ha van tipped – jöhet. Szívesen fogadom.

Ha te is küzdesz ilyen és ehhez hasonló hétköznapi „függőségekkel”, tudd: nem vagy egyedül. Mindannyian a legjobbat akarjuk a gyerekeinknek, miközben megküzdünk kihívásokkal a mindennapokban. Ha neked is nehéz visszavenni a képernyőből, édességből, cumiból vagy bármilyen szokásból — írd meg kommentben vagy üzenetben, hogyan csinálod. Segítsük egymást – ettől leszünk mi, szülők, hétköznapi hősök. Ha pedig szeretnél több őszinte, tabumentes szülőségtartalmat: kövess Instán és Facebookon, hogy ne maradj le a következő posztról sem .Együtt könnyebb. 💛